10.rész: Első csók?

Sziasztok! Nagyon régen volt már rész, pedig megígértem, hogy igyekezni fogok, sajnálom tényleg. Csak ez a tanévkezdés időszaka meg egy-két egyéb dolog is erősen befolyásolta az írást, de most az a lényeg hogy máris olvashatjátok a következő részt. Remélem a cím tudjátok mire utal! Jó olvasást! :*

Isabella szemszöge-

Egész jól haladtam a munkával, de nem gondoltam volna, hogy stúdióasszisztensként ilyen dolgokat kell, hogy csináljak, mint például polcok és hangszerek letakarítása. De felesleges panaszkodnom, örüljek, hogy egyáltalán kaptam munkát.

Dustin az előbb volt leellenőrizni, azt mondta, nagyon jól haladok. Lehet, hogy így van, csak történt egy kis bökkenő. Néhány perccel azután, hogy visszament az irodájukba, történt egy kis baj: hirtelen elszédültem és a földre rogytam. Persze a gitár, ami a kezembe volt velem együtt a földön landolt, és darabjai tört.

-Kendall nagyon mérges lesz, ha megtudja! Ez volt a kedvence, én meg tönkretettem. Ezzel tuti ellőttem az esélyemet nála is és a munkámnak is annyi. Igazán ügyes tőled! -borzalmas erősséggel elkezdtem sírni. Sírni mert azt hittem, hogy mindennek vége, sírtam mert azt hittem Kendall nem fog megbocsátani és sírtam mert úgy éreztem, hogy egyáltalán nem sikerült az amiért idejöttem Németországból…

Kendall szemszöge-

Személy szerint nagyon megijedtem, amikor meghallottuk a csörömpölést. Tudtam, hogy nem jelent jót, féltem, nehogy valami baja történjen Isabellának. Nem tudnám megbocsátani, hogy már az első napján lesérüljön vagy valami hasonló. Ahhoz túlságosan is szeretem…

Amikor beértünk a terembe megrökönyödve láttam, hogy Isabella a földre rogyva zokog és körülötte egy összetört hangszer darabjai.

-Mi a baj? Miért sírsz? Mi történt? -próbáltam megvigasztalni szegényt több kevesebb sikerrel.

-Nagyon sajnálom, kérlek ne haragudj rám meg nem nagyon haragudni rám, de mint te is látod, összetört a gitárod. Lehet furán fog hangzani, de még én magam sem nagyon tudom, hogy mi történt. Egyik pillanatban még minden tök szuperül ment, a következő pillanatban meg már megtörtént…Kérlek ne haragudj meg nagyon!!

-Nincs semmi baj, nem haragszom rád -egy kicsit rosszul esett, mert hát nem egy olcsó dologról volt szó, de legalább neki nem lett baja- ilyen esetek előfordulhatnak. Ne aggódj, mikor elkezdtük a bandát, meg amikor megalapítottuk a stúdiót, nekünk sem ment minden zökkenőmentesen. De nem keseredtünk el, hanem csináltuk a dolgunkat tovább, mintha ez meg sem történt volna. Ne rágódj ezen túl sokat, nincs értelme. – Annyira aranyos volt, ahogy hozzámbújt, hogy megöleljen. Egy kicsit szoros volt az ölelése, de be kell vallanom, nagyon is jól esett.

-Köszönöm szépen, és nagyon örülök neki, hogy nem haragszol rám, vagyis próbálod nem kimutatni. Ez jól esik, remélem tudod.

-Igen tudom, éreztem az öleléseden. Van egy jó ötletem. Mivel te is meg mi is befejeztük szerintem a munkát, így azt találtam ki, hogy ha szeretnéd ketten elmehetnénk valamerre, csak ha te is szeretnéd.

-Ez jó ötlet, de csak akkor ha nem olyan vége lesz, mint a múltkori kiruccanásunknak. -ezt már ő is nevetve mondta. Örülök, hogy jobb a kedve.

-Hát az biztos, hogy nem terveztem olyanra, és tényleg sajnálom hogy az úgy történt. De annak örülök, hogy jó kedved van, és beleegyeztél. Van is egy ötletem. Igaz nem nagy dolog, de legalább kettesben lehetünk és beszélgethetünk. Ha szeretnéd máris indulhatunk.

Isabella szemszöge-

Kendall nagyon cuki. Menet közben elmondta, hogy azt találta ki, hogy elmegyünk a parkba beszélgetni egy hatalmas adag fagyi társaságával, mivel tudja, hogy a csoki a kedvencem. Ezzel is a kedvemben akart járni. Annyira cuki ez tőle, pedig pont, hogy én rontottam el az ő napjukat. Sok volt ez elsőre, és az is közbejátszott, hogy túlságosan is nagy volt bennem a teljesíteni akarás vágya. De hál istennek, nem történt semmi probléma, sőt nagyon is pozitív végkimenetele lett ennek az egésznek.

-Hahó Isabella, figyelsz te rám? Vagy csak szimplán elaludtál? -rázott fel Kendall. Ami azt illeti tényleg elaludtam.

-Én aludni? Lehet, hogy az történt. De már ébren is vagyok, és várom azt a nagyon híres csokifagyimat! -nevettem el magamat, miközben átkaroltam a derekát.

-Ohh, milyen terveket szövöget a kisasszony? Fagyit szeretnél? Azért meg is kell ám küzdeni! -szerintem már egyikünk sem vette komolyan a másikat.

-Ha te ezt szeretnéd, akkor nem ezen fog múlni. Tudom is mit fogok tenni. Kíváncsi vagyok a reakciódra.

A vállára helyeztem a kezeimet, nagyon de nagyon lassan elkezdtem közelebb hajolni hozzá-egy egy kisebb hatásszünettel. Észrevettem rajta, hogy leeshetett neki, hogy mit szeretnék tenni és ő is elkezdett közeledni felém. Már majdnem összeért az orrunk, amikor megszólalt, hogy biztos szeretném-e, mert ő nem akarja elsietni, ezt az egészet kettőnk között teljesen komolyan gondolja.

-Másképp nem ezt tettem volna, ha nem veszem komolyan. De remélem megfelel- ekkor történt meg köztünk az első csókunk. Olyan gyengéden, de mégis szenvedélyesen csókol. Érezni lehetett, hogy amit eddig mondott és tett, teljesen komolyan is gondolja. Könnyebben túl fogom magam tenni Alexen és az eddigi problémáimon mint gondolnám… Kendallnek hála….