9.rész: Első munkanap kezdete...

Sziasztok! Nagyon sajnálom hogy csak ilyen sokára tudtam hozni a következő részt, amikor megígértem, hogy igyekezni fogok. Csak történt egy kis probléma. A pendriveon volt rajta a rész, és persze, hogy nem találtam meg a pendriveot sehol. Meg ez a sulikezdés, koleszba beköltözés is nem kevés időmet vette el. De mostmár látom hogy mikor fogok tudni írni. Szóval igyekezni fogok, tényleg! Remélem tetszeni fog! :)

2 héttel később

Isabella szemszöge-

Már két hét eltelt a múltkori botrány óta. Hála istennek kezdenek lecsillapodni a kedélyek, az újságírók és riporterek sem zaklatnak minket. Igaz néha még kapunk egy két furcsa, kérdő tekintetet. De ebben az egészben az a legjobb, hogy Kendallel nagyon jóba lettünk, kezdünk egyre közelebb kerülni egymáshoz... Mióta megtörtént a veszekedés nagyon kedves velem, folyamatosan próbál engesztelni, pedig egyáltalán nem haragszom rá.

Kendall szemszöge-

Ma van Isabella első munkanapja. Kíváncsi leszek, hogy fog neki sikerülni. Úgy beszéltük meg, hogy együtt megyünk be. Írtam is neki egy üzenetet, hogy délre ott vagyok érte. Addig még nekem is van időm elkészülni. Jól akarok kinézni hamár együtt megyünk. Meg amúgy is. Kezdem egyre jobban megkedvelni, és legalább így próbálok a kedvében járni…

Isabella szemszöge-

Már csak másfél órám van elkészülni. Kiválasztottam a megfelelő öltözéket, kisminkeltem magam és hirtelen azon kaptam magam, hogy valaki csengett. De már harmadjára. Ránéztem a telefonomra, és akkor látom, hogy már dél van.

-Sziaa!! -ugrottam a nyakába, amikor kinyitottam az ajtót.

-Látom jó a kedved! Ennyire vártad már az első napodat? Vagy netán valami más oka is van ennek a hatalmas örömnek?

-Mindkettő. De inkább a második indokot választanám! -mondtam huncutan, miközben becsatoltam a biztonsági övemet.

-Mielőtt elindulnánk, azért megmondanád, hogy mi az, ami ezt a hatalmas jókedvet okozza? -ennek a nézésnek, ahogy rámnézett, nem lehet ellenállni.

-Hát, tudod… ha van valaki, aki miatt boldog az ember, akkor miért ne? -látszott rajta, hogy egyre kíváncsibb, én meg szeretem húzni Kendall idegeit.

-Ajj, már negyedórája ez a téma, és még mindig nem tudom mitől vagyis kitől vagy boldog! Egy kicsit kíváncsi vagyok, de az a fő, ha jó a kedved! De azért elmondhatnád, hogy kiről van szó. Légyszi! -olyan aranyosan nézett rám, alig bírok neki ellenállni.

-Hát tudod, egy olyan személyről van szó, aki mostanában nagyon sok mindenben támogatott és folyamatosan mellettem állt. Ráadásként legalábbis szerintem az utóbbi néhány hétben egyre közelebb kerültünk egymáshoz, aminek nagyon örülök. Remélem ennyiből azért már rá tudtál jönni Kendall.

-Hát nem is tudom kicsoda lehet. Muszáj gondolkoznom. Kire illik ez a leírás, amit mondtál? Nem is tudom… Nem szeretnéd inkább megsúgni? -közben észre se vettem, hogy megérkeztünk. De szerintem tudja, hogy róla beszélek, csak most kicsit ő is húzni akarja az agyamat.

-Szerintem tudod, hogy rólad van szó Kendall! De azért cuki, hogy úgy csináltál, mint aki nem tudja kiről van szó. Látszott rajtad, hogy kíváncsi vagy, hogy mit fogok rólad mondani.

-Lebuktam. De azért örülök, hogy rám gondoltál. -egy hatalmas ölelésben volt részem miután kiszálltunk az autóból.

Dustin szemszöge-

Már vagy 20 perce itt kellene, hogy legyenek. És még egyikük sincs itt. Mondjuk azt tudom, hogy együtt jönnek, de akkor is. Egy csomó munka lenne, de így nem fogunk haladni.

-Na végre, hogy itt vagytok! Azt hittem szabadnapot vettetek ki és minden munkát rám hagytok! Azon gondolkoztam már, hogy melyikőtöket kellene hívni!

-Nem volt semmi gond, a lényeg, hogy itt vagyunk és el is tudjuk kezdeni a munkát. Isabella, neked most az lenne a feladatod, hogy bent a feléneklős szobában a képeket és a hangszereket letakarítani utána meg a helyükre tenni. Addig mi Dustinnal elmegyünk az irodába, van egy két hangfájl amit meg kell vágnunk. Gondolom tudod, mit hol találsz, ha bármiben segítség kell vagy valami baj van, szólj valamelyikünknek.

Mindenki szépen nekilátott a feladatának. Úgy tűnt Isabella is elég jól halad, de minekünk sehogy sem akart sikerülni a munka.

-Az előbb voltam Isabellánál, most fejezte be a hangszerek letörlését. Azt mondta már csak mindent a helyére kell raknia és készen is van. Kendall, figyelsz te rám egyáltalán?

-Igen. Elmondanád mégegyszer? Bocsi, csak nem hallottam…-folytatta volna a mondatát mikor valami csörömpölésre lettünk figyelmesek.