6.rész: Egy jó nap, vagy mégsem...

Sziasztok! És itt van végre a következő rész! Remélem vártátok már!! Igyekeztem minél hamarabb kész lenni vele!

És egy kis zenét is kaptok!! :) jó olvasást ehhez a részhez!! :))))

~Másnap reggel

Isabella szemszöge-

Reggel 7 óra, csörög az ébresztőm, de nem találom a telefonom. Pár perc keresgélés után megtalálom a hasam alatt, mivel este telefonozás közben elaludtam. Egész éjjel Kendallel beszéltem. Megígérte, hogy ma elvisz várost nézni, megmutatja a helyi nevezetességeket, plusz bemutat pár embernek. Idejön értem negyed 9re, addigra meg muszáj elkészülnöm. Igaz, még alig ismerem, de nagyon szimpatikusnak tűnik. Lehet kezdem megkedvelni...
-Isabella, ezt most hagyd abba! Nem kedvelheted meg, akármennyire szeretnéd, hiszen ő a főnököd! -úgymond veszekedtem saját magammal mert egyrészt egy kicsit tényleg így gondoltam, másrészt pedig simán el tudtam volna vele képzelni magam. Főleg úgy, hogy már most többet tett értem, mint Alex...

Gondolatmenetem közben szép lassan kikeltem az ágyból, odamentem a szekrényemhez, kivettem egy farmer rövidnadrágot, egy fehér pólót és bevonultam a fürdőbe. Még pont időben elkészültem, pont annyi időm maradt, hogy lent felhúzzam a cipőm, mert ahogy kijöttem a fürdőből, hallottam, hogy valaki lelassít az autóval a ház előtt. Fekete hátizsákomba belepakoltam a legfontosabb dolgokat és már rohantam is, mert nem szerettem volna nagyon megváratni.

-Szépjóreggelt! -köszöntem neki, amit egy hatalmas öleléssel viszonzott. Annyira cuki!

-Szépjóreggelt neked is! Milyen csinos valaki! Remélem már vártad a napot mert én nagyon... -lehet kölcsönösek az érzelmeink egymás iránt?...

Kendall szemszöge-

Tegnap megbeszéltük Isabellával, hogy ma elmegyek érte, és körbevezetem a városba meg bemutatom pár haveromnak. Mondjuk ezzel ő is jól jár, mert megismeri a kedvenc helyeimet, nem lesz olyan elveszett a városban, meg én is jól járok vele, mert addig sem unatkozok, meg segít egy kicsit elfeledtetni Monicát.... hát igen, nem volt szerencsém mostanában kapcsolatok terén. Remélem ezúttal máshogy alakul. Csak egy kicsit tartok tőle, mert Bella tényleg nagyon kedves meg aranyos lánynak tűnik csak hát ő az alkalmazottam...

Szép lassan felvettem kedvenc farmeromat és pólómat és már fogtam is a kocsikulcsot, hogy el tudjak indulni érte. Nem szerettem volna megváratni. Meg ha korábban odaérek, és ő is kész van időben, több időt tudunk együtt tölteni. Amint odaértem, már jött is ki az ajtón. Az ajkamat harapdáltam, annyira csinos. 

-Szépjóreggelt! -köszönt nekem, amit egy hatalmas öleléssel viszonoztam.

-Remélem vártad már a napot mert én nagyon!! -igazából biztos voltam a válaszában mert folyamatosan mosolygott csak. -Először gondoltam elmennénk valahova reggelizni vagy legalább egy kávét meginni, mert az nekem kimaradt. Nem akartalak megváratni. Szóval benne vagy?
-Hát persze hogy igen. Ígyis épphogy sikerült elkészülnöm, nemhogy még kávét igyak...

Isabella szemszöge-

Annyira cuki Kendall! Szinte el sem tudom mondani mennyire! Még reggel bementünk abba a kávézóba, ahol pont az első találkozásunk előtt vettem a jegeskávémat. És most is azt kért mindkettőnknek.

-Ugye most nem szeretnéd rám önteni, mint múltkor? -kérdeztem tőle nevetve. Még mindig itt a legfinomabb a kávé.

-Nem szándékoztam, de ha nagyon szeretnéd, megismételhetjük! -mondta ő is hatalmas mosollyal az arcán.

-Köszönöm szépen de kihagynám! Meg Yuma sincs itt, hogy elvonja a figyelmedet! -nyújtottam ki rá a nyelvemet.

-De van más valaki, aki el tudja venni a figyelmemet! – egyre közelebb jött felém. Már majdnem megcsókolt, amikor…

-Kendall! Kendall Schmidt! Mégis mit képzelsz magadról? Itt akarsz más lányokat csókolgatni? Pont itt? És ő mégis kicsoda? -tette fel üvöltve a kérdéseket a számomra akkor még ismeretlen lány…