8.rész: Akkor mégsem haragszol?

Sziasztok! Remélem tetszeni fog ez a rész is, igyekeztem tábor meg nyaralás alatt a legtöbbet írni, ez lett az eredménye! És Rusher Girl, tényleg nagyon fogom várni a te blogodat is, remélem minél hamarabb elkezded! <3

Isabella szemszöge-

Már vagy egy félórája itt ülök és csak folyamatosan sírok. Nem hiszem el, hogy ez történt. Miért pont most kellett megjelennie annak a lánynak, vagy egyáltalán miért kellett? Hogy lehet valaki ilyen, mint ő? És még engem vádolgat azzal, hogy egy szimpla utcalány vagyok, akivel Kendall soha az életben nem állna össze? Pedig Kendall egyáltalán nem ezt éreztette velem. Akkor mégis honnan vehetett ilyeneket? És ha igaza volt végig, és Kendall csak játszadozni akart velem, ugyanúgy, mint Alex? Nem, az nem lehet, érzem, hogy ő nem olyan… Legalábbis remélem…

Mióta itt vagyok, vagy 20-an mentek el mellettem, de senki nem akart megállni és segíteni. Tovább álltak, és azt suttogták egymásnak, hogy ez az a lány, akivel Kendall a kávézóban volt... Szóval már ennyire elterjedt a hír. Remek. De legalább most már szinte mindenki ismer.

Sírás közepette azt vettem észre, hogy folyamatosan rezeg a telefonom, és már vagy 30 nemfogadott hívásom és üzenetem volt Dustintól és Kendalltől. Engem keresnek. Most nagyon nincs erőm beszélni velük. Előbb le szeretnék nyugodni, szóval reménykedem, hogy nem fognak megtalálni. Erre elég kevés az esély, mert azért ők mégiscsak régebb óta élnek itt, és jobban ismerik a környéket, mint én… De a remény hal meg utoljára…

Kendall szemszöge-

Az utóbbi háromnegyed órában már szinte minden közeli helyet bejártunk és nem egy helyre mentünk be megkérdezni, hogy véletlen látták-e, de sehol semmi.

-Nekem ez nem megy! Feladom! -borultam zokogva Dustin vállára. -Ha tudom, hogy Monica a környéken van, biztos nem mentem volna oda! Akkor nem így alakultak volna a dolgok se! Tudod, most nem is attól félek, hogy mégsem vállalja a munkát, mert az ebben az esetben rohadtul nem izgat, hanem attól félek, hogy elvesztem a felém irányuló bizalmát! Azt meg nagyon nem szeretném!

-Haver, tudom, hogy ez most nagyon nehéz, de nem szabad feladni! Ne aggódj, meg fogjuk találni, és nem lesz semmi baj, minden rendben lesz! -annyira hálás vagyok neki, de tényleg. Gyerekkorunk óta mindig itt volt mellettem bármi történjen. -Másnem elkezdjük kérdezgetni az embereket, hátha látta valaki, hogy merre ment.

Úgy is tettünk ahogy Dustin mondta. Folyamatosan állítgattuk meg az embereket, de senki nem tudott semmit. Pedig elég könnyen felismerhető, főleg, ha netán látták a videót. Volt olyan, akinek csak ennyi ugrott be róla. Közben Dustinnak is el kellett mennie, így egyedül maradtam. Még kisebb így az esélye, hogy megtaláljam. De nem adhatom fel! Muszáj megtalálnom, akkor is, ha az életem múlik rajta.  Már-már kezdtem feladni a reményt, amikor egy csapat 20 év körüli fiatallal találkoztam.

-Bocsi, véletlenül valamelyikőtök nem látta ezt a lányt? Nagyon fontos lenne megtalálnom, lehet, hogy bajban van, a telefonját sem veszi fel -mondtam nekik már-már zokogva. Láttam rajtuk, hogy igenis foglalkoztatja őket a dolog, nem úgy, mint sok embert, hogy rá sem nézett a képre és úgy mondta, hogy nem. Szóval reménykedem.

-Szerintem őt láttuk a parkban. Ott ült az egyik padon a telefonján egy videót nézve és sírt. Közben folyamatosan azt mondogatta, hogy nem érti, mivel érdemelte ezt ki meg ehhez hasonlók. Sajnos nem tudtunk neki segíteni, mert így is sietnünk kell, de reméljük, hogy ő az!

Gyorsan megköszöntem nekik, és máris rohantam, hátha tényleg ő volt az, akit láttak. Ahogy közeledtem, ahhoz a részhez, ahol mondták, hogy látták, halk sírásra lettem figyelmes. Nagyon remélem, hogy ő az, és nem esett semmi baja. Reménykedve, hogy észrevesz, elkezdtem mondogatni a nevét. Lassan, kisírt szemeivel rámnézett. Hála az égnek, megtalálttam!

Isabella szemszöge-

Már annyira ideges voltam a sok sírástól, hogy közel kerültem ahhoz, hogy elájuljak de szerencsére ez nem történt meg, mert meghallottam, hogy egy számomra ismerős hang a nevemet kiabálja. Hirtelen azt sem tudtam kicsoda, csak akkor láttam meg, hogy Kendall volt az. Egyszerre nyugodtam meg és kezdtem el aggódni. Örültem, mert megtalált és hogy nem hagyott magamra ezek után, másrészről féltem, hogy mit fog szólni ehhez az akciómhoz. Mindig is inkább próbáltam elmenekülni a problémák elől, mintsem, hogy szembenézzek velük.

-Isabella! Végre megtaláltalak! Nagyon aggódtam érted! Dustinnal nagyon sokáig kerestünk ám téged! Legközelebb kérlek ne csinálj ilyet, vagy legalább írj egy üzenetet, hogy egyedül szeretnél lenni, és megnyugodni picit. Jó? Nem akarom, hogy bármi bajod legyen! -egy kicsit megnyugodtam, mivel nem szidott le. Meg az ölelése nagyon is sokat segített megnyugodni…

-Sajnálom tényleg, csak abban a helyzetben hirtelen nem tudtam mit tegyek, így inkább eljöttem! Nem tudtam volna tovább hallgatni! Tényleg sajnálom nagyon, te is tudod milyen múlttal jöttem el Németországból, meg mindig is olyan típus voltam, aki, ha problémája volt, inkább elvonult egy csendes helyre egyedül, mintsem, hogy szembenézzek velük. Megígérem, hogy nem fogok többet ilyet csinálni, hogy csak úgy eltűnök valahonnan! És köszönöm, hogy egyáltalán utánam jöttél, és nem hagytál szimplán magamra. Azok után, amiket Monica mondott, nem csodálkoztam volna, ha így teszel.

-Én sajnálom, hogy egyáltalán végig kellett hallgatnod azokat! Gondolom milyen nehéz lehetett neked, mélységesen szégyenlem is magam érte! Pont így gondolkodtam én is, mi lesz, ha ezek után szóba sem akarsz velem állni? Féltem, hogy elveszítem a bizalmadat, de úgy tűnik, ettől nem kell tartanom! És tudod bármikor amikor csak szükséged van valakire aki meghallgat vagy csak panaszkodnál vagy aki csak egy vállat nyújt amire fáradtan leborulhatsz nyugodtan fordulj hozzám ha gondolod!!

7.rész: Exbarátnő a láthatáron

Sziasztok! Sajnálom, hogy most ennyit kellett várnotok a részre, de ebben a melegben nem fogott rendesen az agyam. Tudom ez nem kifogás, de azért nézzétek el nekem. Kárpótlásként egy picit hosszabb résszel jelentkezem és igyekszem a közeljövőben minél hamarabb újabb részt kirakni! :)

7-rész:

Kendall szemszöge- Exbarátnő a láthatáron…

Már tényleg jól alakult volna a nap, a kávét is sikerült nem Isabellára önteni, mint első találkozásunkkor, erre megjelent a kávézóban Monica, az exem.

-Kendall? Te mégis mit képzelsz magadról? Hogy mered idehozni ezt a lányt? Mégis kicsoda? -üvöltötte eléggé lenéző hangsúllyal.

-Kendall, ez kicsoda? -kérdezte Isabella, de látszott rajta, hogy eléggé meg van rémülve.

-Ő az exem, Monica, aki fél évvel ezelőtt csalt meg egyik gyerekkori legjobb barátommal, Johnnal. És eleinte még tagadta is, hogy van köztük bármi, de a múltkori képek és interjú az újságban mindent elárult!! -elég heves lett a hangulat. Elég sok embernél láttam telefont meg kamerát, de ebben a pillanatban ez izgatott a legkevésbé.

-Mégis, hogy mersz megvádolni azzal, hogy Én csaltalak meg téged? Én? Nem is tudom, hogy ki volt az, aki a legutolsó Heffron Drive turné alatt összeszűrte a levet az egyik sminkessel! És ha nem tudnád az a cikk kamu!!

-Nehogymár ilyeneket találj ki, hogy én csaltalak meg téged? Szerinted Isabella az megcsalásnak számít, ha megölelsz egy olyan valakit, akivel jóban vagy? Mert szerintem rohadtul nem! Jó, a képet még csak valahogy elhinném, hogy nem igazi, de a cikket meg a videót hogyan magyarázod meg drága Monica?

Isabella szemszöge-

Már egy háromnegyed órája itt vitatkozunk a kávézóban, egyre többen próbálják meg felvenni, de Kendallék nem akarják abbahagyni. Győzködtem, de hiába. Azt mondta először még el kell ezt intéznie, majd csak utána. De nekem nagyon elegem van ebből az egészből, nem bírom elviselni, szinte alig bírok megszólalni.

-Nehogy szólni merj bármit, főképp az ő érdekében! Meg ne halljam a hangod!! És mégis kicsoda vagy te? Kendall újabb kalandja? Csak vigyázz, nehogy téged is megcsaljon!! De komolyan, hogy tudtál egy ilyet összeszedni? Hova süllyed a világ, hogy ilyen egyszerű utcalányokkal áll össze egy hollywoodi sztár, akinek olyan barátnője volt, mint én?? -hogy lehet valaki ilyen lenéző? Ő sem különb. Az egész csaj van vagy 30 kiló, körülbelül minden második bordája átlátszik feszülős, rózsaszín ruháján. Megértem, hogy híres modell meg minden, de akkor is, hogy lehet ilyen? Attól, hogy nem vagyok olyan, mint ő, az nem azt jelenti, hogy utcalány vagyok. Legszívesebben visszaszóltam volna neki, de hiába próbálkoztam, egy hang sem jött ki a torkomon. Inkább fogtam magam és eljöttem onnan. Szimplán kisétáltam. Olyan szinten vitatkoztak, hogy észre se vettek, de a többi ember sem, mert azok meg a felvételekkel voltak elfoglalva. Kíváncsi vagyok, mekkora hír lesz ebből.

Könnyeimmel küszködve kerestem a közeli parkban egy eldugott padot, ahol nem lát meg senki és én se fogok senkit se zavarni a sírásommal.

Kendall szemszöge-

-Hogy mersz ilyet állítani róla? Mégis kinek képzeled magad? Zavar, hogy ő nem olyan elkényeztetett plázacica mint te? Attól még hogy egy átlagos lány, meg ne próbálj ilyeneket mondani rá!! Szerintem nagyon is csinos és kedves lány! Már most többet tudtam őszintén beszélgetni vele, mint veled abban a másfél évben amíg együtt voltunk!! Ráadásul, csak hogy tudd, ő az új asszisztensem!! Remélem örülsz a hírnek!! És marha nagy szerencséd van, hogy még érzek egy enyhe kis tiszteletet irántad, másképp már rég megpofoztalak volna!! -én ezt már nem bírom. Mégis hogyan érdemeltem ki ezt a sorsot? Mit tettem Monica ellen? Mindent megtettem neki és érte, tiszteltem, szerettem és ez a hála! Mondjuk Dustin már az elején mondogatta, hogy neki nem tetszik ez a lány, meg szerinte nem stimmel vele valami. Nem hittem neki, mert tényleg szerelmes voltam, de mostmár belátom, hogy tényleg igaza volt. Nagyon hülye voltam amikor elhívtam az első randinkra!! Ezek után nem tudom, hogy fogom megmagyarázni a dolgokat Isabellának, vagy egyáltalán ezek után még szóba fog állni velem egyáltalán?

-Tudod mit, gondolj, amit akarsz, de nekem elegem van belőled!! Remélem a mai volt az utolsó, hogy láttalak!! És nagyon köszönöm, hogy így elrontottad a dolgokat Isabellával, mert fogalmam sincs hogyan fogom kibékíteni, vagy hogy egyáltalán sikerülni fog-e! Tényleg köszönöm, hogy elszúrtad ezt a lehetőségemet is!!- remélem, hogy ez volt az utolsó alkalom, hogy találkoztam vele! És most még mehetek megkeresni Isabellát is, mert a vita közben úgy elment, hogy észre se vettem. Remélem nem tévedt el valahol a városban, és nem tesz magával semmit. Mondjuk nem olyan lánynak ismertem meg, de akkor is. Aggódom érte.

Folyamatosan azon kattog az agyam, hogy hova mehetett. Már megkértem a szomszédot, hogy nézzen át hozzá, de azt mondta nincs otthon. Remélem nem akar visszamenni Németországba, mert abba én belehalnék. Nem tagadom, megkedveltem… Annyira megijedtem, mert észre se vettem, hogy elkezdett csörögni a telefonom. Szinte remegő kezekkel vettem ki a zsebemből, reménykedve, hogy ő hív, de csalódnom kellett. Dustin volt az.

-Tesó, láttam a videót a neten!! Holnap tuti benne leszünk a hírekben! Monica elég rendesen bekavart, de azért remélem, hogy jól vagytok!

- Ilyen hamar feltették? Pedig nincs negyedórája, hogy eljöttem onnan! Én megvagyok, gondolod mennyire jó állapotban, de Isabelláról nem tudok semmit…

-Nem értem. Mi az, hogy nem tudsz semmit? Miért nem kérdezed meg tőle? Vagy talán valami baj van?

-Rátapintottál a lényegre. Nem tudom, hogy hol van. Egyszercsak fogta magát és elment, miközben még vitatkoztunk Monicával! És most őt keresem! Haza nem ment, mert nemrég beszéltem a szomszéddal, Németországba meg nem mehetett, mert ma nem indul egy járat sem. Szóval fogalmam sincs, hogy merre lehet! És még a telefonját sem veszi fel. Nagyon remélem, hogy nincs semmi baja! Akkor nem tudom, hogy mit tennék magammal! Szerintem beleőrülnék!!

-Hogy micsoda? De csaknem tűnt el! És ne mondj ilyeneket, nem lesz semmi baja se neki, se neked! De mindjárt megyek és megkeressük!

6.rész: Egy jó nap, vagy mégsem...

Sziasztok! És itt van végre a következő rész! Remélem vártátok már!! Igyekeztem minél hamarabb kész lenni vele!

És egy kis zenét is kaptok!! :) jó olvasást ehhez a részhez!! :))))

~Másnap reggel

Isabella szemszöge-

Reggel 7 óra, csörög az ébresztőm, de nem találom a telefonom. Pár perc keresgélés után megtalálom a hasam alatt, mivel este telefonozás közben elaludtam. Egész éjjel Kendallel beszéltem. Megígérte, hogy ma elvisz várost nézni, megmutatja a helyi nevezetességeket, plusz bemutat pár embernek. Idejön értem negyed 9re, addigra meg muszáj elkészülnöm. Igaz, még alig ismerem, de nagyon szimpatikusnak tűnik. Lehet kezdem megkedvelni...
-Isabella, ezt most hagyd abba! Nem kedvelheted meg, akármennyire szeretnéd, hiszen ő a főnököd! -úgymond veszekedtem saját magammal mert egyrészt egy kicsit tényleg így gondoltam, másrészt pedig simán el tudtam volna vele képzelni magam. Főleg úgy, hogy már most többet tett értem, mint Alex...

Gondolatmenetem közben szép lassan kikeltem az ágyból, odamentem a szekrényemhez, kivettem egy farmer rövidnadrágot, egy fehér pólót és bevonultam a fürdőbe. Még pont időben elkészültem, pont annyi időm maradt, hogy lent felhúzzam a cipőm, mert ahogy kijöttem a fürdőből, hallottam, hogy valaki lelassít az autóval a ház előtt. Fekete hátizsákomba belepakoltam a legfontosabb dolgokat és már rohantam is, mert nem szerettem volna nagyon megváratni.

-Szépjóreggelt! -köszöntem neki, amit egy hatalmas öleléssel viszonzott. Annyira cuki!

-Szépjóreggelt neked is! Milyen csinos valaki! Remélem már vártad a napot mert én nagyon... -lehet kölcsönösek az érzelmeink egymás iránt?...

Kendall szemszöge-

Tegnap megbeszéltük Isabellával, hogy ma elmegyek érte, és körbevezetem a városba meg bemutatom pár haveromnak. Mondjuk ezzel ő is jól jár, mert megismeri a kedvenc helyeimet, nem lesz olyan elveszett a városban, meg én is jól járok vele, mert addig sem unatkozok, meg segít egy kicsit elfeledtetni Monicát.... hát igen, nem volt szerencsém mostanában kapcsolatok terén. Remélem ezúttal máshogy alakul. Csak egy kicsit tartok tőle, mert Bella tényleg nagyon kedves meg aranyos lánynak tűnik csak hát ő az alkalmazottam...

Szép lassan felvettem kedvenc farmeromat és pólómat és már fogtam is a kocsikulcsot, hogy el tudjak indulni érte. Nem szerettem volna megváratni. Meg ha korábban odaérek, és ő is kész van időben, több időt tudunk együtt tölteni. Amint odaértem, már jött is ki az ajtón. Az ajkamat harapdáltam, annyira csinos. 

-Szépjóreggelt! -köszönt nekem, amit egy hatalmas öleléssel viszonoztam.

-Remélem vártad már a napot mert én nagyon!! -igazából biztos voltam a válaszában mert folyamatosan mosolygott csak. -Először gondoltam elmennénk valahova reggelizni vagy legalább egy kávét meginni, mert az nekem kimaradt. Nem akartalak megváratni. Szóval benne vagy?
-Hát persze hogy igen. Ígyis épphogy sikerült elkészülnöm, nemhogy még kávét igyak...

Isabella szemszöge-

Annyira cuki Kendall! Szinte el sem tudom mondani mennyire! Még reggel bementünk abba a kávézóba, ahol pont az első találkozásunk előtt vettem a jegeskávémat. És most is azt kért mindkettőnknek.

-Ugye most nem szeretnéd rám önteni, mint múltkor? -kérdeztem tőle nevetve. Még mindig itt a legfinomabb a kávé.

-Nem szándékoztam, de ha nagyon szeretnéd, megismételhetjük! -mondta ő is hatalmas mosollyal az arcán.

-Köszönöm szépen de kihagynám! Meg Yuma sincs itt, hogy elvonja a figyelmedet! -nyújtottam ki rá a nyelvemet.

-De van más valaki, aki el tudja venni a figyelmemet! – egyre közelebb jött felém. Már majdnem megcsókolt, amikor…

-Kendall! Kendall Schmidt! Mégis mit képzelsz magadról? Itt akarsz más lányokat csókolgatni? Pont itt? És ő mégis kicsoda? -tette fel üvöltve a kérdéseket a számomra akkor még ismeretlen lány…