4.rész: Elszalasztott alkalom

Sziasztok! És már is itt a következő rész! Gondoltam, ha már ilyen sokan olvastátok akkor meg is írom a következőt! Köszönöm szépen CoverGirlRushernek, hogy megemlített a blogjában, nagyon jól esett <3
Lehet kicsit rövidke lett, de igyekszem majd hosszabbakat írni! :* jó olvasást :)

Isabella szemszöge-

-Odafigyelhettél volna jobban is… -kezdtem volna mondandómat, amíg fel nem néztem a srácra. Lehet mégiscsak szeret a sors. Vagy csak kárpótolni akar egy picit az eddig történtek miatt… Isabella, hagyd abba, ne képzeld túl a dolgokat—gondoltam magamban. -Mostmár mindegy, nincs semmi gond.

-Kifizetem a tisztítást vagy kapsz egy újat, valamit kitalálok! -mentegetőzött még mindig szegény. Annyira cuki, és olyan szép szemei vannak. Nem is tudnék rá haragudni…

-Hagyjad csak, nem számít. Nem ezen az egy felsőn múlik… Úgyis most költöztem ide, fel kell frissítenem a ruhatáram…

-De biztos? Ha nem haragszol meg akkor én megyek, sietnem kell! kaptam egy ölelést tőle és máris rohant a malacával a kezében.

És nem kérdeztem meg a nevét, hogy lehetett ennyi eszem! De ő is elfelejtette, vagy csak a nagy rohanásba azt hitte bemutatkozott. Azt megemlítette, hogy elég sűrűn jár erre a környékre, szóval lehet én is ezt fogom tenni. Hátha megint összefutunk… Csak nem éppen így, hogy megint leönt a kávémmal.

Kendall szemszöge-

Próbáltam mentegetőzni szerencsétlen lánynak, én már mindent kipróbáltam, hogy kifizetem a tisztítást, vagy hogy veszek neki helyette újat. Egyiket se akarta elfogadni. Vagy ennyire erkölcsös, hogy nem fogad el egy idegentől semmit, vagy fogalma sincs róla, hogy ki vagyok. De szerintem inkább az első, mert az ilyen fiatal és csinos lányok szokták tudni kicsoda vagyok.

Sajnos még hazakísérni se tudtam, mert jött egy üzenet Dustintól, hogy menjek be a stúdióba. Menet közben gondolkoztam el, hogy hogyan is hívhatják, de akkor jutott eszembe, hogy meg se kérdeztem a nevét meg én sem mutatkoztam be neki.

-Hogy lehetsz ennyire szerencsétlen? Itt volt előtted a lány, fiatal is, csinos is, legalább a nevét megkérdezhetted volna. Ha már semmit sem fogadott el tőled, biztos nem az a fajta, aki csak a hírnévre megy… -ilyen és ehhez hasonló gondolatok jártak a fejembe folyamatosan…

-Mi volt az a fontos dolog, ami miatt be kellett rángatni a szabadnapomon a munkahelyemre? Jobb dolgom is lett volna… -kérdeztem. Próbáltam olyan hangsúllyal, hogy úgy tűnjön, mintha számon akartam volna kérni, de nem sikerült, mert elnevettem magam.

-Ennyire fontos ember lettél Kendall Schmidt? -kérdésre kérdéssel válaszolt. -És egyébként igen. Csak szólni akartam, hogy ma volt bent az új asszisztens nemrég, behozta a papírokat. Gondoltam meg szeretnéd nézni. Úgy egyeztünk meg, hogy júliusban kezd, még te mondtad…

-Haza is viszem őket, és majd átnézem. De szerintem minden rendben lesz. Meg ha már te is mondtad, hogy mindenben megegyeztetek, akkor nem lesz gond. -fogtam és a nagy adag papírt, amit Dustin odaadott, mit sem sejtve beleraktam a táskámba…