Jó olvasást!!! :)
Isabella szemszöge-
~pár nappal később
A munkámat a stúdióban, ahol
dolgozni fogok asszisztensként, csak a következő hónapban fogom megkezdeni, de
már most be kell vinnem papírokat.
Kezdem megszokni az itteni életet, és már
eltévedni se tévedek el a környéken. De még mindig nem ismerek sok embert.
Igazából csak a szomszédokat nagyjából. Nagyon rendes emberek, bármiben a
segítségemre vannak.
Miután felöltöztem, kezembe
fogtam a papírokat, bezártam az ajtót és elindultam.
-Kellene egy kutyus -sóhajtottam
egy nagyot. Otthon Németországban anyáéknak volt egy németjuhászuk, amit nagyon
szerettem. Ha mentem valahova, akárcsak 10 percre, legalább egy félórába telt
mire elköszöntem tőle. Hiányzik. Lehet ez lesz a következő tervem, szerezni egy
kutyát.
A stúdióban nagyon rendesek, bár
a főnökömmel, akinek az asszisztense leszek, nem találkoztam, mert állítólag
szabadságon van. Sebaj, legalább gyorsabban végeztem. Hazafelé menet bementem a
kávézóba és elvitelre kértem egy jegeskávét. Kell valami, ami felébreszt.
Imádom ezt a helyet, barátságosak az eladók, és nem kell órák hosszát várnom.
10 perccel már az utcán sétálás
közben kortyolgattam a jeges csodát. Közben láttam velem szembe jönni egy srácot,
aki a törpemalacát sétáltatta. Annyira édes a kicsi! Próbálja megviccelni a
gazdáját, ide oda rohangál, meg próbál, elszökni előle. Mondjuk a gazdija is
elég helyes!
-Annyira helyes az a srác!
Bárcsak legalább a nevét tudnám! Sokkal jobban néz ki, mint Alex… Most komolyan
bejön nekem egy olyan srác, akit még soha az életben nem láttam, és lehet ez
volt az első és az utolsó alkalom is, hogy láthattam? -ilyen és ehhez hasonló
gondolatok jártak a fejemben, mikor hirtelen valami hideget éreztem lefolyni a
pólómon. Valaki kilökte a kávémat. Valaki, aki magasabb nálam, mert nem látom
az arcát, csupán a mellkasáig érek neki.
-Jajj, bocsi, nagyon sajnálom!
Eskü kifizetem, ne haragudj meg rám! Csak a malacom, Yuma, elég izgága, és nem
bírtam megtartani, össze vissza szaladgál. Nem tudom mi lett vele, ez nem
jellemző rá, nem szokott ilyen lenni. -kezdett el magyarázkodni a srác, aki
nekemjött. El sem hiszem, ő az a srác. Lehet nem volt olyan rossz ötlet ez a
költözés…
Kendall szemszöge-
Éppen sétáltattam a malacomat az
utcán, már igazán ráfért egy kis mozgás. Meg nekem is egy kis kikapcsolódás.
Attól, hogy szabadságon vagyok, még rengeteg a feladatom…
Telefonon intéztem ügyeimet, de
lehet nem volt a legjobb ötlet. Alig bírtam lefogni Yumát, pedig nem nagy
jószág. Össze vissza rohangált, a lábam közé bujkált. Egyik pillanatról a
másikra azt vettem észre, hogy nekimentem annak a lánynak, aki pár perce még
velem szemben sétált. Ráöntöttem a kávéját a papírjaira. Nagyon szerencsétlen
vagyok…
-Jajj, bocsi, nagyon sajnálom!
Eskü kifizetem, ne haragudj meg rám! Csak a malacom, Yuma, elég izgága, és nem
bírtam megtartani, össze vissza szaladgál. Nem tudom mi lett vele, ez nem
jellemző rá, nem szokott ilyen lenni. kezdtem bele magyarázkodásomba, hiszen
nem hagyhatom, hogy egy ilyen csinos lány haragudjon rám. Főleg akkor ha
rajongó vagy újságíró…
Jó lett csak rövidke♡♡
VálaszTörlés