2.rész: Megérkezés az új otthonba

Sziasztok! Máris itt a következő rész, remélem vártátok már. Köszönöm a megtekintéseket és a kommentet CoverGirlRusher-nek! Jó olvasást mindenkinek! :) <3

Kendall szemszöge-

A nevem Kendall Schmidt. Igen, az a Kendall. Valaha a Big Time Rush nevű popbanda oszlopos tagja voltam, de sajnos pár évvel ezelőtt feloszlottunk. Már nem volt akkora az érdeklődés a zenénk iránt, meg már nem is hozzánk illett az a stílus. Nem voltunk már alig 20 éves fiatalok, akik tinilányok ezreinek énekeltek. Elszállt felettünk az idő. Azóta is legjobb barátok vagyunk a srácokkal, de már mindenki a saját útját járja. Ennek ellenére még van néhány őrült rajongó, aki a mai napig a BTR nagy visszatérést várja… Nem értik meg, hogy ebből már nem lesz semmi… Ott van Carlos és Alexa, családot alapítottak, született egy csodálatos gyermekük, James és Logan, akik szólókarrierbe kezdtek, Carlossal volt néhány közös szereplésem, és itt vagyok én, saját bandám van, a Heffron Drive, és alapítottam egy stúdiót. Rengeteg a munka vele, de szeretem csinálni és meg is látszik az eredménye. Volt egy idő amikor a világot jártuk a bandával, de mostanában egyre kevesebb a felkérés. Igazából nem is bánom, szeretnék egy kicsit átlagos életet élni. Mondjuk ez az én múltammal nem teljesen fog menni, mert mindig lesz valaki, aki emlékezni fog rám és arra, hogy milyen karrierem volt….

Isabella szemszöge-

El sem hiszem, hogy már csak órák kérdése és megérkezem új otthonomba. Vegyes érzések kavarognak bennem. Egyrészt örülök, mert hátrahagyhatom azokat a dolgokat és személyeket, amik mostanában megkeserítették a mindennapjaimat, kipróbálhatom milyen az élet a világ másik felén, másrészt kicsit ideges vagy inkább szomorú vagyok, hiszen furcsa volt elmenni anyáéktól, meg nem tudom mit fogok kezdeni egyedül, mert nem ismerek senkit. Várjunk csak, a papír amit a nagynéném adott a névvel és az elérhetőséggel. Ő majd biztosan segít nekem új embereket megismerni, meg kíváncsi vagyok nagynéném kit talált nekem. Amikor elköszönt tőlem, fülembe súgta, reméli, hogy meg fogom kedvelni a srácot mert szerinte nagyon is összeillenék. Lehet igaza van, mert ő már akkor se kedvelte Alexet, amikor megismertem, azt mondta rá, hogy fura, meg nem bízik ő benne. Pedig akkor még igazán boldognak tűntünk.

-Hol lehet? – mindenhol megnéztem. Pedig a zsebembe tettem. A következő, amit megnéztem, az a táskám volt. Annak is átnéztem minden zsebét, rekeszét és semmi. A tárcámban sem találtam. -Pedig most nagyon jól jöttél volna. Lehet írni kellene nagynénémnek, hogy legyen olyan szíves és küldje el újra? De akkor meg meggyanúsít azzal, hogy kidobtam mit sem törődve a tanácsaival. Azt meg nem szeretném. Majd csak lesz valahogy. Annak meg, hogy valamilyen véletlen folytán összefussak vele Los Angeles utcáin, nagyon kicsi az esélye…-gondoltam magamban.

Gondolatmenetemet nem tudtam befejezni mert elaludtam és arra keltem, hogy a hangosbemondó felszólít minket utasokat arra, hogy csatoljuk be öveinket mert hamarosan leszállunk.

-Ilyen hamar? Azt hittem hosszabb az út, vagy ennyit aludtam volna? -most is úgy jártam, mint amikor otthon, Németországban mentünk a reptérre. De legalább megérkeztünk és kezdetét veheti új életem.

Miután már nálam voltak csomagjaim, hívtam egy taxit, hogy könnyen el tudjak jutni lakásomig. Szegény taxis először kicsit nézett rám, mert megszokásból németül kezdtem el beszélni neki, és utána jöttem rá, hogy angolul kellett volna inkább. Meg is van az első dolog, amihez hozzá kell szoknom itt, német helyett ha lehet angolul kellene beszélni. Ez olyan mint nálunk otthon a magyar nyelv, páran értik és beszélik is, de nem túl sokan.

Fél órát utaztam taxival, ami közben megcsodáltam a tájat. Rengeteg dolgot láttam és minden annyira tetszik. Akkora a nyüzsgés a városban, mindenki megy valahova, nem csak egyhelyben ácsorognak, mint az emberek nagytöbbsége itt nálunk.

-Látom nagyon tetszik a város, mindent nagyon megnézel, még az embereket is -szólt oda kedvesen a sofőr.

-Igen, most jöttem egy német kisvárosból, ami ennek a helynek teljesen ellentéte. Ott nem ilyenek sem az emberek, sem az épületek. De pont ezért jöttem ide. Hogy felejtsek meg hogy új helyeket és embereket ismerhessek meg -válaszoltam neki. Nagyon rendes volt. Nem használta ki, hogy nem ismerek itt semmit, amikor kirakott a lakásomnál, sok szerencsét kívánt.

-Üdv új otthonom! -nyitottam ki a lakás ajtaját. Két emelet van, felül van két hálószoba és egy fürdőszoba, lent, konyha, nappali, meg egy kis szoba, amit én dolgozószobaként fogok használni. A nappaliból egy ajtó nyílt az udvarra. Hatalmasnak nem mondható de attól még elég nagy zöld terület. Az előző tulaj azt mondta akart ide egy medencét építeni, de nem volt rá ideje. Lehet, majd befejezem egyszer a tervét.

Miután körbejártam mindent csodás új otthonomban, úgy gondoltam, el kellene menni és körbenézni, meg bevásárolni, és amint hazaértem valami ebédet készíteni, vagy elmenni egy gyorsétterembe megenni valamit. Így hát fogtam magam, és elindultam megkeresni a legközelebbi gyorséttermet.